Snupy kutyánkat a tavasszal már műtettük daganattal a hasán, azóta kiújult és sokkal nagyobb és erőteljesebb lett nála. Sőt ,újak is keletkeztek. Nagyon rossz bőrben volt egy ideje szegényke. Ezért is vittük el kb. egy hete az állatorvoshoz, hogy kikérjük a véleményét az állapotra, valamint a várható fejleményekre, azok lefolyására való tekintettel. Ő is meglepődött a daganat mérete láttán. De, azt mondta, ha még bírja magát, nem kínlódik addig hagyjuk. Valóban, pár napig még tűrhetően eltotyorgott körülöttünk. Ugyan, le és fel kellett már hoznunk a terasz lépcsőjén, de még istenes volt. Tegnap már látszottak a vég jelei. Nem is evett, a kedvenc ételéhez nyúlt hozzá. Éjszaka nyöszörgött csak, és feleállni sem tudott. Ma, augusztus 17-én elvittük, hogy véget vessünk a szenvedésének. Egész nap csak a nagy könnyes, szomorú szemeivel nézett ránk, amikor éppen ébren volt. Délután 16 órára volt megbeszélve az "elaltatás" , de a sok műtét miatt jócskán volt csúszás. Végül is, 17 óra tájékán ölben bevittem a mi jó öreg, kedves Snupynkat, és kb 5 perc múlva már hoztam is kifelé a vizsgálóból. Igaz, igen csak párás volt a szemüvegem... Mamka meg csak sírt, köszönni is alig tudtunk.
Itthon. Addig Izus vigyázott a gyermekhadra. Már vártak bennünket, és tágra nyílt komoly szemmel figyelték mit mondunk. Kandikáltak be a kocsi ablakán, hátha meglátják Snupyt. A csomagtartóban volt plédbe burkolva szegénykém. Átöltözés után rögvest a kertb mentem a fiúkkal, Erikkel, Benivel és Bazsival szersszámokkal, hogy elvégezzük amit ilyenkor el kell. Segédkeztek a maguk módján váltva nagy figyelemmel. Már déleleőtt meg volt a felkészítés ebbéli teendőinkről, és sokat beszélgettünk velük a halálrólés az eémúlásról. Kell is, mert ezekről szemérmesen hallgatunk nagyon sokszor. És amikor szembesülünk vele, nem értjük a történéseket.
A sírhely elkészülte után a többiek is kijöttek, mikor behelyztem a sírjába a mi Drága Snupykánkat. Apraja falva is nagyon kötődött hozzá, mert az első 6 évét velük élte le. Kivel többet, kivel alig egy évet. Enikő születése előtt vették Mónikáék 1 évvel. Tehát betöltötte a 14. életévét, ami kutyaidőben szép kornak felel meg. Mindenki dobott rá egy lapátka földet és virágokat is szórtak rá. Magható volt, ahogy elbúcsúztak tőle. Késő estig még témavolt, ki-ki elmondott kedves kis szösszeneteket Snupyka eddigi életéből merítve. Holnap elhelyezek egy kis fejfát is. Faragott díszítéssel, mintákkal. Szép helyen nyugszik a mi drága jó öreg kutyusunk. Három fenyőfa karélyában, a kert végében, egy csendes zúgban. Minden nap láthatjuk gondozhatjuk. Szép életed volt Snupyka, Isten veled!
Hogy tud kötődni az ember egy állathoz, a barátjához! Mennyi mindenre ad lehetőséget még élete után is. Így legalább a gyerekekkel tudtál beszélni a halálról.
VálaszTörlésIgen! Szerencsére még itt van Topi velünk, és ez enyhíti bánatunkat. Ma kora reggel már lement nagyival a kertbe Pannika és Júlia....
VálaszTörlésMég mindig élénk a történet a fejükben.
Első találkozás a halállal. Gyerek számára is megfejthetetlen valami, de keresik a megfejtést.
VálaszTörlésAddig jó, míg él bennük a kíváncsiság, a rejtéjek megfejtésének vágya. Bennünk is megmaradt ez többnyire, de már nem olyan élénken......
VálaszTörlésZárva lesz a blogod mindig?
VálaszTörlésA többi bejegyzésedhez is írkáltam már.
VálaszTörlésDehogyis lesz zárva! Csak a múltkor engedtem a megosztást a Facebook-ra, de utána meg gondoltam magamat. Még friss a nyoma, várok egy kevest, hadd haladjon ott is az idő. Aztán majd megnyitom. Nem akarom, hogy onnan is egyből idetaláljon bárki is. A szokásos kavarásom... gondolod magadban! :-)))
VálaszTörlésSzomoru kezdés, de sajnos az élet csak ilyen. Nyugodj békében Snupyka.
VálaszTörlésPapa, így már értem a zárást!
VálaszTörlésNem akarok én itt bezárkózni magamba. Aki akar jöjjön! :-)
VálaszTörlésKedves Zsókám, Drága Bözse Nénje! Nagy öröm nekem, hogy eljöttél ide. Majd én is teszek látogatást nálad. Sok puszi Évának és Zsókánaak: Laci