2010. december 10., péntek
2010. október 18., hétfő
Paparigo Blogja | Olvassátok paparigo blogját!
Paparigo Blogja | Olvassátok paparigo blogját!: "- Google Eszköztárral küldve"
2010. szeptember 17., péntek
2010. szeptember 12., vasárnap
2010. szeptember 9., csütörtök
2010. augusztus 31., kedd
Én már csak ilyen vagyok
Hiába fogadkoztam én, akár ezerszer is, hogy így-meg úgy... Nem kapok bele újabb, eleve reménytelen dolgokba immár, hasztalan. Három nap alatt mindjárt kettő közösségbe is regisztráltam. Sőt, az apró-csprővel együtt 3 -ba. Ez kell nekem! Kell nekem? Nem változom! Úgy, de úgy tudok lelekesedni pár napig, hogy ihaj! Itt van pl. a FanBox Desktop féle akármi, amiről látom máris, kár volt. Párszor még megnézem, aztán ha akkor sem változik a lappangó vágyam iránta, akkor hagyom szunnyadni, mint már megannyi ilyent. Aztán egy időre rá kapom magam, osztand ott termek izibe. Másik kellemetem a multiply.com lett. Na ez barátabb és logikusabb a használata... Lehet hang és video kommenteket is készíteni, ami nyerő nálam. Persze, hogy eddig csak szagolgattam és töltöttem dolgokat fel. Lehet más hasonló közössgi helyenkről ide omportálni dolgokat. A WindowsLive-ről próbáltam, eddig vegyes sikerrel. Van amelyik (újabb) fiókomból simán jönnek a dolgok, sajna a legrégebbiről (paparigo) nem. Művelet közben hibákat generál a program. Ezek szerint kicsit még béna, akarom mondani Béta a dolog.
2010. augusztus 30., hétfő
Elmenének
Elmentek!
 |
| Származási hely: 100829_Együtt és kettesben |
 |
| Származási hely: 100829_Együtt és kettesben |
 |
| Származási hely: 100829_Együtt és kettesben |
 |
| Származási hely: 100829_Együtt és kettesben |
 |
| Származási hely: 100829_Együtt és kettesben |
2010. augusztus 27., péntek
2010. augusztus 25., szerda
Csendes nap
Csend van! Semmi ricsaj, veszekedés, élcelődés, ereszd el a hajamat...... Csak a már korábbról megszokott, otthoni szöszmöszölés, fáradt sertepertélés zizzenései, koccanásai halatszanak egyhangú szürkeségben. Tegnap Mónika elvitte a "apraja falvát" Siófokra egy kis apartmanba, némi anyai együttlét nyárvégi beteljesülését kívánván. Ma már nem volt jó idejük, de azért fel találták magukat. Még holnap egész nap, és pénteken visszajönnek még egy utolsó szünidei felvillanásra. Izuska munkába állt, így a gyermekmegőrző intézmények indulásáig, hol nálunk, hol a másik nagyszülőknél kényeztettetik magukat. Pannikát a jövő héten szoktatják be a bölcsiba. szerintem sima ügy lesz, amilyen kis hellyre csajszi a kis angyalka. És utána szüret! Pontosabban, kis időre rá, itt van! Elkezdjük az őszre halasztott teendőink sorjázását, sorra rendre. Csak jó időnk legyen. Szép hosszú, ökörnyálas, szikrázó-naposan melengető és simogató. Ezer színűen kellemetes.
2010. augusztus 21., szombat
intolarencia
Dogunk volt Kaposvárom, vagy ahogy erre felé somogyaiasan is mindják, Kapozsváron. A Lidli előtt kapott meg ez a kis szösszenetnyi epizód. A bejárathoz közel, ahol az oszlop miatt elég keskeny a hely, pakolgatott a bevásárló kocsijából egy középkorú hölgy a lányával. Egy "Úr", meg haladt volna keresztül a meglehetősen elállt keskeny nyiladékon. Emígy az "Úr", barátságot mellőző érces hangon: " Nem tudna arrébb pakolászni?!" A Hölgy erre: " De tudnék! Eközben szikrát hánytak a szemei és tán még kénkövet is eresztett amaz ábrázattyára.... Majd, arréb tolta a kocsit, és igazolást keresően nézett rám, hátha elvállalom a döntő bíró szerepét. Nem tettem, mert mindkettő magatartását intoleránsnak találtam. Mert, ha a nevezett" Úr", így kezdi: "bocsánat, szabadna egy kis utat, vagy helyt? A Hölgy tán, elnéző mosolyal, és egy "elnézést" szóval megfűszerezve a pikantériát, arrébb tolta volna a kocsiját. Ez sem tellett volna több időbe, és mindenkinek jobb szájízzel folytatódott volna e derűsnek igérkező nyárvégi szép napocska.
2010. augusztus 17., kedd
In memoriam...
Egyszer jó, egyszer rossz dolgok jönnek ránk. Most például a rossz volt soron. Sajnos!
Snupy kutyánkat a tavasszal már műtettük daganattal a hasán, azóta kiújult és sokkal nagyobb és erőteljesebb lett nála. Sőt ,újak is keletkeztek. Nagyon rossz bőrben volt egy ideje szegényke. Ezért is vittük el kb. egy hete az állatorvoshoz, hogy kikérjük a véleményét az állapotra, valamint a várható fejleményekre, azok lefolyására való tekintettel. Ő is meglepődött a daganat mérete láttán. De, azt mondta, ha még bírja magát, nem kínlódik addig hagyjuk. Valóban, pár napig még tűrhetően eltotyorgott körülöttünk. Ugyan, le és fel kellett már hoznunk a terasz lépcsőjén, de még istenes volt. Tegnap már látszottak a vég jelei. Nem is evett, a kedvenc ételéhez nyúlt hozzá. Éjszaka nyöszörgött csak, és feleállni sem tudott. Ma, augusztus 17-én elvittük, hogy véget vessünk a szenvedésének. Egész nap csak a nagy könnyes, szomorú szemeivel nézett ránk, amikor éppen ébren volt. Délután 16 órára volt megbeszélve az "elaltatás" , de a sok műtét miatt jócskán volt csúszás. Végül is, 17 óra tájékán ölben bevittem a mi jó öreg, kedves Snupynkat, és kb 5 perc múlva már hoztam is kifelé a vizsgálóból. Igaz, igen csak párás volt a szemüvegem... Mamka meg csak sírt, köszönni is alig tudtunk.
Itthon. Addig Izus vigyázott a gyermekhadra. Már vártak bennünket, és tágra nyílt komoly szemmel figyelték mit mondunk. Kandikáltak be a kocsi ablakán, hátha meglátják Snupyt. A csomagtartóban volt plédbe burkolva szegénykém. Átöltözés után rögvest a kertb mentem a fiúkkal, Erikkel, Benivel és Bazsival szersszámokkal, hogy elvégezzük amit ilyenkor el kell. Segédkeztek a maguk módján váltva nagy figyelemmel. Már déleleőtt meg volt a felkészítés ebbéli teendőinkről, és sokat beszélgettünk velük a halálrólés az eémúlásról. Kell is, mert ezekről szemérmesen hallgatunk nagyon sokszor. És amikor szembesülünk vele, nem értjük a történéseket.
A sírhely elkészülte után a többiek is kijöttek, mikor behelyztem a sírjába a mi Drága Snupykánkat. Apraja falva is nagyon kötődött hozzá, mert az első 6 évét velük élte le. Kivel többet, kivel alig egy évet. Enikő születése előtt vették Mónikáék 1 évvel. Tehát betöltötte a 14. életévét, ami kutyaidőben szép kornak felel meg. Mindenki dobott rá egy lapátka földet és virágokat is szórtak rá. Magható volt, ahogy elbúcsúztak tőle. Késő estig még témavolt, ki-ki elmondott kedves kis szösszeneteket Snupyka eddigi életéből merítve. Holnap elhelyezek egy kis fejfát is. Faragott díszítéssel, mintákkal. Szép helyen nyugszik a mi drága jó öreg kutyusunk. Három fenyőfa karélyában, a kert végében, egy csendes zúgban. Minden nap láthatjuk gondozhatjuk. Szép életed volt Snupyka, Isten veled!
Snupy kutyánkat a tavasszal már műtettük daganattal a hasán, azóta kiújult és sokkal nagyobb és erőteljesebb lett nála. Sőt ,újak is keletkeztek. Nagyon rossz bőrben volt egy ideje szegényke. Ezért is vittük el kb. egy hete az állatorvoshoz, hogy kikérjük a véleményét az állapotra, valamint a várható fejleményekre, azok lefolyására való tekintettel. Ő is meglepődött a daganat mérete láttán. De, azt mondta, ha még bírja magát, nem kínlódik addig hagyjuk. Valóban, pár napig még tűrhetően eltotyorgott körülöttünk. Ugyan, le és fel kellett már hoznunk a terasz lépcsőjén, de még istenes volt. Tegnap már látszottak a vég jelei. Nem is evett, a kedvenc ételéhez nyúlt hozzá. Éjszaka nyöszörgött csak, és feleállni sem tudott. Ma, augusztus 17-én elvittük, hogy véget vessünk a szenvedésének. Egész nap csak a nagy könnyes, szomorú szemeivel nézett ránk, amikor éppen ébren volt. Délután 16 órára volt megbeszélve az "elaltatás" , de a sok műtét miatt jócskán volt csúszás. Végül is, 17 óra tájékán ölben bevittem a mi jó öreg, kedves Snupynkat, és kb 5 perc múlva már hoztam is kifelé a vizsgálóból. Igaz, igen csak párás volt a szemüvegem... Mamka meg csak sírt, köszönni is alig tudtunk.
Itthon. Addig Izus vigyázott a gyermekhadra. Már vártak bennünket, és tágra nyílt komoly szemmel figyelték mit mondunk. Kandikáltak be a kocsi ablakán, hátha meglátják Snupyt. A csomagtartóban volt plédbe burkolva szegénykém. Átöltözés után rögvest a kertb mentem a fiúkkal, Erikkel, Benivel és Bazsival szersszámokkal, hogy elvégezzük amit ilyenkor el kell. Segédkeztek a maguk módján váltva nagy figyelemmel. Már déleleőtt meg volt a felkészítés ebbéli teendőinkről, és sokat beszélgettünk velük a halálrólés az eémúlásról. Kell is, mert ezekről szemérmesen hallgatunk nagyon sokszor. És amikor szembesülünk vele, nem értjük a történéseket.
A sírhely elkészülte után a többiek is kijöttek, mikor behelyztem a sírjába a mi Drága Snupykánkat. Apraja falva is nagyon kötődött hozzá, mert az első 6 évét velük élte le. Kivel többet, kivel alig egy évet. Enikő születése előtt vették Mónikáék 1 évvel. Tehát betöltötte a 14. életévét, ami kutyaidőben szép kornak felel meg. Mindenki dobott rá egy lapátka földet és virágokat is szórtak rá. Magható volt, ahogy elbúcsúztak tőle. Késő estig még témavolt, ki-ki elmondott kedves kis szösszeneteket Snupyka eddigi életéből merítve. Holnap elhelyezek egy kis fejfát is. Faragott díszítéssel, mintákkal. Szép helyen nyugszik a mi drága jó öreg kutyusunk. Három fenyőfa karélyában, a kert végében, egy csendes zúgban. Minden nap láthatjuk gondozhatjuk. Szép életed volt Snupyka, Isten veled!
Jó dolgok
Érdekes, a jó dolgok is ránk törnek váratlanul, nem csak a kellemetlenségek. Egy régi abbamaradt baráti kapcsolatomban történt némi kiindulási alapbeli változás. Ezt jól megmondtam, na de mindegy. A Picasa Webalbumomban találkoztunk ismét a kora tavaszi pauza beköszöntése óta. Igazából az igazi okát sem tudom, a miértnek. Éppen rossz paszban voltam, haragudtam a vilára, úgy ahogy van. Vannak ilyen időszakai az embernek. Az a jó, hogy a rendes barátság átvészeli ezeket a hányadtatásokat. Meg, kell is a gondolkodási idő a dolgaink felett, ha éppen ránk tör valami depresszív ökörség. A Betyár-Blogomat akkor lecsupaszítottam, és egy másik blogger fiókban pusmogtaam magamban. Lépni kéne, és fogok is a régi kerékvágás irányába.
 |
| Származási hely: 20100816_Augusztus derekán |
2010. augusztus 16., hétfő
Most már tényleg
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)